Árnyok közt kellni,árnyak között nöni fel..nöni a feladathoz,hogy tudjuk mire vagyunk érdemesek az élet során..és ,hogy kit engedjünk igazán magunkhoz..Hittem,hogy létezik igaz szerelem..Szerelem mely erösebb mint egy puszta csalafinta átfutto szellö a vadnyugaton..A szinpadon összehullt minden kellemes álom melyet a gyenge kis vágyam alkotott me..És ugy dölt össze mint egy szaros kártyavár a tornádo közepén..Mint ahogy ö jött és döntötte meg a tömör szikla falat a szivem körül,mintha csak egy fogpiszkállot volna össze ropantania ugy tört meg engem is és a szivemet is...Hittem,hogy ö mássab mint a világ retkesebb fele,..De tévedtem ujra..ennyit ér az ha 4 év után ujra halálos szerelmes lesz az ember..semmit mert ugyis csak bánatot és fájdalmat kapunk ha szerelmesek vagyunk..Ö lett számomra a világ,a fény a napsütés..de ö lett a legerösseb démon a pokol bugyraibol tört felszinre és törte meg a diszesnek látott mennyemet"...De mivel ö ezzel tisztában..ugy döntötem soha többé nem beszélek vele..És befejezem ezt az átkozot szerelemel vivot csatát hisz ugyse nyerhetek...soha....Alkossd és vésd magadba.hogy soha nem bizhatsz meg senkiben csak saját 
magadban hisz ö sosem vágna át téged"
