Ahogy Evans elment az életemből szabad lett minden..Diegot naphosszan hallgattam arrol.hogy Léna mennyire szarik arra amit ö szeretne..Probáltam segiteni és minél többet pátyollgatni kicsiny önbizalmát...és hatalmas lelkét...Ahogy őt hallgatam,a napokban rájöttem arra,hogy őt akarom de elkell fogadnom.hogy ő sosem leszek nála az első".Ahogy ezen tünödtem rájöttem,hogy ennyi volt..végeztem.Már nem síratom a multamat mert ő kiteszi a jövöm..A jövömet melyet még vérszopo bogarak zabálnak a világban..De-e halálfallon van a fény,a fény mely jobban hív engem mint akármi más a világon..Félek,hogy elveszitem a napvilágot azzal,ha elmondanám,hogy miért ordit a keserű szív. Nem tudom mi lesz a továbiakban ,adjam fel? Talán..de harc nélkül nem megy..Hisz annyira kedves és helyes ,minden vágyam ő érte kiállt..De Evanstöé elválnnom sem volt olyan pofon egyszerű-Hisz az idök során már ugyis kihült köztünk az ősi láng..de akkoris hiányzik mint barát...
