Mikor álmaimból másnap felkelltem arra,hogy Don csörög telefonon meglepödtem kissé...Azt mondta,hogy megboszolja azt,hogy szakitotam vele még ano..nem is értetem,hogy ez honan jutot ily hirtelen eszébe..Én csak nevettem rajta és nem vettem komolyan...Csak akkor mikor megjelent a házunk elött.De ahelyet,hogy nekem támadot volna átölelt kedvesen,és csak annyit mondot,hogy sajnálom kedvesem"Én meg csak néztem éretetlen arckifejezzésemmel.És arra gondoltam,hogy ursiten! Végül mikor megcsokolt akkor lestem csak igazán..Hagytam magam de nem szabadott volna.! Hisz itt volt nekem a hétvége érzelmei..Mind1 1-2 ora után elisment Don..Mikor haza fele kovályogtam érdekes dolog szurta ki a szemem..Diego és Léna vigan smárolgattak 1 füzfa alatt lévö kedves kis padon.Én meg sirva roskodtam össze a földet fogva,hogy ez nem lehet igaz...Nem értetem mire volt jo akkor a hétvége..Nehezen felnyaltam magam a kövekröl és sírva futtotam hazáig..Este 7kor felhivot..ÉS megkérdezte mia baj..Én zokogva elmondtam,hogy ugyan semmi csak kihasználtál.. Erre ő csak annyit mondot,hogy sajnálja és szeret....De én kötve hiszem,hisz még mindig szereti..Minek vagyok akkor én?...Talán,hogy legyen még egy balfasz a világon aki azt higgye,hogy valora válhatnak az álmai"
