Ahogy az éjjeleken azon gondolkoztam,hogy mi legyen eljött egy ujabb péntek.Ismételten a megszokot helyen gyültünk össze..Mikor Diego végre feltünt,bár ugyan Léna társaságában roppant megörültem neki..Bár ez az öröm egy gunyos mosoly volt hisz..Kéz a kézben enyelegve érkeztek..Én ugy éreztem nem birom tovább és Sayler társaságában kiültünk az ajto elötti patkára sírdogálni..vagyis én itattam az egereket ö pedig vigasztalt..Majd mikor indultunk volna be..Diego szembe jött velem épp abban a pillanatba töröltem ki a krokodil könnyeket..Ö csak ált elöttem és nem szolt semmit majd kedvesen átölelt..Lénának ez szemmet szurt és nekem ugrott..Majd Diego széppen lerendezte ezt az egészet..Léna halálos sértésnek vette és se hozzá se pedig hozzám nem szolt aznap..Majd este megindultunk egy csodálatos fürdöbe persze naná,hogy a város legtávolabbi csücskébe kell nekünk öröké menni,hogy véletlen se tudjak haza jutni...No de mint1 gondoltam magamba..Mikor megérkeztünk kiterültem a medence szélén majd Diego oda jött a lábam közé És befeküdt ölembe én megnéztem ,hogy mivan veled ember??Majd megfordult és szemembe nézett..de nem a szokásos nézése volt ez..Láttam benne,hogy most nem ugy nézz rám mint egy egyszerü haverra..De megráztam a fejem,hogy biztos csak álmodok.. Inentöl elkapott az piciny remény sugár,hogí hátha célba érek ma:) És öröké boldogságban élem le majd az életem..
